Téli madáretetés

Köztudott, hogy télen nem minden madarunk vonul melegebb tájakra, számos faj itthon marad. Az viszont már kevésbé közismert, hogy a tőlünk északabbra fekvő, mostohább klímájú területek madarai számára sok esetben Magyarország jelenti a telelőterületet! Hazánk környezeti állapota ma még lehetővé teszi, hogy a kerti madarak emberi segítség nélkül is átvészeljék a telet. Az etetés viszont nagy könnyebbséget és biztonságot jelent a környék madarainak; nekünk pedig rengeteg megfigyelési élményt!

Mikor etessünk?

 

Az etetési időszak nálunk az első fagyok beköszöntétől (általában november elejétől) ezek tartós megszűnéséig tart. Azonban az sem okoz gondot, ha a madáretetést – különösen, ha új helyen szeretnénk elindítani ezt − már az ősz beköszöntével elkezdjük.

Korai kezdésnél elég néhány marék magot kiszórnunk (mivel a boltokban ilyenkor még nem kapható napraforgó, az állatkereskedésekben beszerezhető pintyeleség köles és a tört dió is tökéletesen megfelel), illetve az ágakra egy-két almát felszúrnunk, ami a településen áthaladó, vonulóban lévő madarak zsírtartalék felhalmozását is.

Miért fontos az etetés folyamatossága?

 

A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe! Az etetőre járó kistestű, gyakran alig 4,5 - 10 gramm  körüli testtömegű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran arról szól, tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakákat. Mivel etessünk?

 

Olajos magvak

 

A legfontosabb téli madáreleség a magas olajtartalmú natúr fekete napraforgó. A szotyiba érdemes apró szemű magvakat: kölest, muhart stb. keverni, a legegyszerűbb, ha az állatkereskedésekben, barkács áruházakban kapható pinty és papagáj magkeveréket vásárolunk. Ne keseredjünk el, inkább örüljünk, ha a vásárolt napraforgó törött, „szemetes”! Sok madár csőre ugyanis nem elég erős az egész napraforgó szemek feltörésére (pl. vörösbegy, ökörszem), e fajok csak a törött szemekből kihulló magtörmeléket, a napraforgóba keveredő gyom és egyéb apró magvakat tudják hasznosítani. A dió, fekete dió, mogyoró, földimogyoró, kesudió, pisztácia stb. is potenciális téli madáreleségek; ezek az olajos magvak jóval drágábbak a napraforgónál, ezért inkább kiegészítőként alkalmazhatók az etetőkön. Ha ősszel rászánjuk az időt ezeknek a terméseknek a begyűjtésére, előkészítésére , akkor jelentősen csökkenthetjük a madáretetés költségeit.

Állati zsiradék 

 

Az olajos magvakhoz hasonlóan fontos téli etetőanyag az állati zsiradék: a nem sós vagy kifőzött szalonna, a faggyú, illetve a ma már szinte bármely élelmiszerbolt állateledel kínálatában szereplő cinkegolyó. Legalább ilyen jó, ha lágy sajtot is kiteszünk valamilyen vízszintes felületre, akár az etető sík tetejére, mert ezt is nagyon szeretik a madarak, különösen a vörösbegyek. Az etetési időszak végén megmaradó cinkegolyó zacskóban, mélyhűtőben eltárolható a következő szezonig.

 

Alma

 

Az olajos magvak és az állati zsiradék mellett gyümölccsel, elsősorban almával is etessünk. Ezeket lehetőleg szúrjuk fel bokrok és fák ágcsonkjaira, de néhány szemet a talajra is tehetünk, így a madarak hóeséskor és azt követően is hozzáférhetnek, míg a földre szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat. Az almát gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat a szokatlan módon áttelelő madaraknak, például a barátposzátának is.  Soha ne adjunk az énekesmadaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, mert ez több napig, hétig is itt maradhat  és eközben erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatják. Ugyanakkor a friss, azonnal elfogyasztott kenyérmorzsa  például a buszmegálló verebeinek adva vagy a vízi madarak: hattyúk, récék, libák számára nem ártalmas.

 

A teljes cikk itt olvasható!