Meska: Kérjük mutatkozz be röviden azoknak, akik még nem ismernek!
Kovácsné F. Anikó vagyok, egy Pest megyei falu legszélén élek férjemmel és gyermekeimmel.
Amióta az eszemet tudom, mindig is tanítani szerettem volna, így konduktornak tanultam, de aztán az élet másfelé sodort. Először a látszerészetbe kóstoltam bele, aztán 12 évvel ezelőtt minőségellenőr lettem egy német cégnél. Ma is itt dolgozom mint laborvezető.
Meska: Miért pont ezt a technikát választottad? Ki vagy mi indított el ezen az úton?
Kezdhetném azzal is, hogy "már a nagymamám is varrónő volt", ami igaz is. :-)
Talán a génekben is benne van az alkotási vágy és a hozzá kellő kézügyesség, de az biztos, hogy mamának mind a 4 gyereke és több unokája is örökölte ezt.
Anyukám és nagynénéim is mind szeretnek varrni, sőt az egyikük kitalált egy újfajta képalkotási technikát, amely szerintem a világon egyedülálló. Csábítom őt ide, a Meskára, remélem, egyszer lesz alkalmatok őt is megismerni. :-)
Gyerekkötények varrására az indított, hogy láttam, hogy senki gyerekének nincs köténye.
Mindenhol a felnőttkötényt adták a gyerkőcre, hatszor körbetekerve rajta kötőket. Először csak az ismerősöket örvendeztettem meg a kötényeimmel, de miután láttam, mekkora sikert aratnak, beléptem velük az internet világába. :-)
Manósapit is a fent említett nagynénémnél láttam először (természetesen ő varrta). Én csak továbbfejlesztettem a dolgot.
Alkotni a mosókonyhában lévő varrósarokban szoktam, amit, ha a kelleténél jobban "elkap a gépszíj", a férjem bűnbarlangnak nevez... :-)
Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem egyrészt neki, hogy ez idő alatt örömmel elvan a gyerekekkel, másrészt Paul Simonnak, aki, míg varrok, fáradhatatlanul énekel mellettem. :-)
Meska: Hol és hogyan szoktál alkotni, honnan merítesz ihletet?
Ihletet bármi adhat: egy táska vagy egy ruha a kirakatban, egy anyagminta, bármi, de azért főleg konyhabútorok, színek, hangulatok.
Van, hogy meglátok valamit és abban a pillanatban már látok is gondolatban egy kész megfogót vagy kötényt. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy "itt van a kezemben", csak le kell ülnöm a gép elé megvalósítani. De van, hogy egy anyag már hónapok óta ott áll a polcomon, mikor egyszer rápillantva meglátom benne a kész terméket, és csodálkozom, hogy hogyhogy ez eddig nem jutott eszembe. :-)
De vannak ihlet nélküli napok is.
Ilyenkor, bár azt érzem, nagyon "varrhatnékom" van, hiába pakolászom az anyagokat, és töröm a fejem, mit is kellene varrni, semmi nem akar kialakulni. Ilyenkor hagyni kell a dolgot és valami egész másba belefogni.
Csak örömmel szeretek varrni, élvezve a kész termékhez vezető út minden pillanatát. Nyögvenyelősen nem megy, mert úgy a termékből hiányozni fog valami.
Még akkor is, ha egyébként tökéletes termék.
Meska: Az alkotás mellett mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
Mivel több gyermekem is van, és egy 1600 négyzetméteres telken áll a házunk, plusz még dolgozom is, a "kedves időtöltéseimről" egyelőre csak álmodom... :-)
Most be kell érnem azzal, hogy kedves időtöltésnek fogom fel a főzést, a teregetést, a ház rendben tartását, és örülök ezek eredményeinek.
Egyébként az egyik ok, ami miatt elkezdtem varrni, az pont ez volt: irigyeltem a férjemtől azt, hogy az ő munkái maradandó eredményt hoznak.
Ha megépíti a kerítést, ha elültet egy fát, vagy összeállítja az udvari játszóteret, az ott lesz évek múltán is, míg annak, hogy én megfőztem az ételt, vagy kitakarítottam a házat, csak ideig-óráig örülhetek, mert másnap kezdhetem az egészet előlről...
De egyébként nagyon szeretek olvasni, gyöngyöt fűzni, keresztszemezni, kirándulni,... és néha egy-egy napra egyedül lenni. :-)
Meska: Mit tartasz fontosnak általában az életben és kézművesként milyen értékeket képviselsz?
Az életben a legfontosabbnak az Életet tartom.
Minden más ebből, vagy ennek hiányából jön.
Alkotni azért szeretek, mert tudom, hogy munkámmal valakinek örömet szerzek.
Jó érzés tudni, hogy termékeimmel ott lehetek más emberek mindennapjaiban, egyszerűbbé és szebbé téve életük valamely mozzanatát, legyen az akár az ajándékozás, akár az életünktől elválaszthatatlan, mindennapos munka: a sütés, főzés. :-)
Meska: Hogyan látod magadat 10 év múlva?
Elégedetten hátradőlök a kanapén, és megiszok egy pohár Bailey's-t az 5.000-ik meskás eladásom örömére. :-)
Komolyra fordítva a szót: úgy képzelem, hogy egy vékony szál vagyok a Nagy Mester szőnyegében.
Ezt a szálat Ő '72 tavaszán fűzte a többi közé, hogy együtt adják majd ki a végső mintázatot. Hogy meddig lesz rám szüksége, nem tudom.
10 év oly hosszú idő, hogy addig még bármi történhet. Ha rajtam múlna, ugyanígy boldog szerelemben élnék a férjemmel, cseperedne a három gyermekem, és mind épek és egészségesek lennék egy ép és egészséges világban. De, ahogy mondják: ember tervez, Isten végez. :-)
Túl sok olyan ismerőstől kellett már elválnom, akik emberi számítás szerint bőven élhettek volna még, úgyhogy inkább örülök annak, hogy ma reggel mindannyian felébredtünk, mert van még "ma", és igyekszem úgy élni, hogy nyugodt szívvel induljak, ha nekem is indulnom kell.