Meska: Kérjük mutatkozz be röviden azoknak, akik még nem ismernek!
Sziasztok Kedves Olvasók! :)
Való Bernadettnek hívnak, jelenleg még főiskolán tanulok szociális munkásnak (-már csak fél év!). Úgy gondolom nem ez a hivatásom az életben és sokszor elvesztegetettnek érzem az elmúlt pár évet, de igyekszem észre venni, mi az, amit kaptam ettől az időszaktól, mi az, ami által mégis több lettem; mert biztosan nem véletlenül vagyok itt. Szerintem nincsenek véletlenek! :)
Budapesten élek, ide születtem és nagyon szeretem a maga vérpezsdítő mivoltával, de bevallom legalább ennyire vonz a nyugodt vidék is.
Ami biztos, hogy most még maradok itt egy ideig, kiélvezni a fiatalságot, a barátaim társaságát, a nyüzsgést.
Meska: Miért pont ezt a technikát választottad? Ki vagy mi indított el ezen az úton?
A tiffany technikával körülbelül egy éve foglalkozom hobbi szinten, az üvegolvasztással (fusing) pár hete, a kemencét júliusban kaptam a születésnapomra.
Mint a legtöbb alkotó, én is már gyerekkorom óta készítek mindenféle dolgot, és ha jól emlékszem a kreatív vénám kibontakozása karkötőcsomózással kezdődött. Aztán persze szépen sorban jött a gyöngyfűzés, rajzolás, horgolás, kötés, hímzés és egyéb hobbi technikák alkalmazása.
Persze a varrás sem maradhat ki a sorból, 10 éves koromtól én varrtam a babáim új ruháit, meg párnahuzatot alakítottam át magamnak felsőre, farmer nadrágot táskára... Különben, hogy visszatérjek az eredeti kérdéshez... :)
Az egész üveg-szerelmet egy számomra nagyon kedves embernek köszönhetem - közvetett módon. Épp megszűnt a kis galéria, ahol dolgoztam, mikor Kedves Ember azt mondta, itt az ideje olyan munkát keresnem, amiben kiélhetem végre a kreativitásomat.
Persze mondtam neki, hogy végzettség nélkül ez egy szép álom, de azért nézelődtem az álláshirdetések között. Így bukkantam rá egy olyanra, hogy "ha elvégzed nálunk a tiffany tanfolyamot, felvásároljuk, amiket készítesz". Gyanúsan hangzott, az érdeklődésemet mégis felkeltette, így körbejártam a lehetőségeket és egyáltalán azt, hogy mit is kell tudni a technikáról.
Megtetszett, találtam megfelelő tanfolyamot és megtanultam. Szerelem volt első alkalommal... a színes üvegek... ahogy a különböző fényviszonyok más-más hatással vannak rájuk... csodaszépséges! :)
Meska: Hol és hogyan szoktál alkotni, honnan merítesz ihletet?
Általában két véglet van az ihletet illetően! :)
Az egyik, amikor annyi ötlet kavarog a fejemben, hogy lejegyezni sem tudom, mert mire befejezném a vázlatot, már egy teljesen más elképzelés bukkan elő. Mert közben mondjuk eszembe jut egy másik szín, másik forma, másik felület - és mindent összekavar.
Aztán létezik az a változat, hogy érzem, valamit alkotnom kell, de nem tudom mit. Csak a késztetés van meg, ülök a széken az üvegeim előtt, hetvenszer átkotorászom a "kincsesládámat", amiben vannak képeslapok, textil darabkák, gyöngyök, selyemszalagok - minden, mi szem-szájnak ingere, hátha jön egy ötlet, de semmi.
Ilyenkor átnézem a lefirkantott, még meg nem valósított vázlataimat, de azokhoz olyankor valamiért nincs hangulatom. Teszek egy kört a házban, ha anyukám otthon van (náluk van ugyanis a műhelyem:)), váltok vele pár szót, kicsit "nem figyelek" az üvegezésre és ezek után már sikerül kapaszkodnom valamibe, amiből megszületik egy új alkotás.
Hát így megy ez nálam. :)
Talán azt még megjegyzem, hogy nagyon szeretem magam körül a csöndet, mikor az üvegeimmel foglalkozom. Szerintem azért, mert ha megy a zene, akkor mindig énekelek és riszálom magam :) és annak mindig az a vége, hogy egy-egy darabot újra kell vágnom, mert rosszul töröm és elreped vagy lepattannak belőle nagyobb darabok, amitől szintén használhatatlan lesz... :)
Meska: Az alkotás mellett mivel töltöd szívesen a szabadidődet?
Nagyon szeretek mászkálni. És itthon lenni is nagyon.
Szeretek találkozni a barátnőimmel, mert olyan jókat lehet nevetni és beszélgetni és mindig történik velünk valami vicces. Szeretek utazni, új helyeket felfedezni, új embereket és kultúrákat megismerni. Szeretem, ha hozzám jönnek számomra még ismeretlen emberek és megmutathatom nekik a várost, elmegyünk valahova egy finom borra vagy sörre, beszélgetünk, ismerkedünk.
Ez egyben egy új szerelem is nálam, couchsurfingnek hívják. (Lényege, hogy van egy nemzetközi közösség, ahol mindenki szeret ismerkedni és utazgatni a világban, és az emberek szívesen szállásolnak el másokat a világ minden tájáról saját otthonukban ingyen. A legjobb benne, hogy közvetlen, nyitott embereket ismerhetek meg.)
Szeretek szépirodalmat olvasni (néha az is kicsit olyan, mintha utaznék). Szeretek itthon lenni és beszélgetni tesómmal késő estig. Szeretek főzni - kezdeti fázisában vagyok a konyhatündér szakmának, de élvezem nagyon!
Szeretek kiszabadulni a természetbe egy túrára vagy csak sétálni.
Szeretek enni! :)
Meska: Mit tartasz fontosnak általában az életben és kézművesként milyen értékeket képviselsz?
Fontosnak azt tartom, hogy legyünk figyelmesek, őszinték.
Legalább azokkal szemben, akiket szeretünk és akik fontosak számunkra, illetve saját magunkkal szemben is! És SZERESSÜNK! Merjünk szeretni és méginkább merjük kimutatni!
Repülnek a percek, órák, napok, évek, nincs idő a haragtartásra és a rossz dolgokon való rágódásra!
Nem vagyok az a végtelenül optimista típus, mert szerintem van egy fajta "egészséges pesszimizmus", ami néha szükséges, de azt gondolom minden dologonak, ami velünk történik, oka van, még ha soká jövünk is rá, miért kellett megtörténnie és miért pont velünk - de hiszem, hogy az életben ezektől is erősebbek, "többek" leszünk!
Fontosnak tartom a kommunikációt, amibe nálam nem csak a kimondott szó tartozik, hanem a kimutatott érzelem is - ez által lehet megnyílni mások felé, így nyílik meg más felénk és -nem utolsó sorban- így kapunk képet önmagunkról.
Alkotóként szerintem a legfontosabb, hogy az ember bízzon önmagában és merjen az alkotásain keresztül adni önmagából másoknak.
Tegye bele szívét-lelkét és ne mint "pénzforrásra" tekintsen keze munkájára.
Meska: Hogyan látod magadat 10 év múlva?
Hmmm?
Akkor már szeretném elmondani magamról, hogy bejártam azokat a helyeket, ahova minden vágyam eljutni. Talán akkor már megnyugszik kicsit a kalandvágyó lelkem, lesz ideje és alkalma addig bőven, úgyhogy 10 év múlva már remélem a gyermekeimnek és a szerető férjemnek szentelhetem minden pillanatomat! :)