E sajátos, elsőre talán befejezetlennek tűnő hangszer valaha egész Európában elterjedt volt. A dobbal kísért egykezes furulyát éppúgy használta a máramarosi medvetáncoltató, mint az angol népzenész. A rokon népeknél keletebbre még ma is fellelhetők hasonló sípfélék; Moldvában pedig a legutóbbi időkig furulyás-virtus volt három lyukon "kecskéset elfúni"... Jelen változat bodzából készül, s inkább kárpát-medencei hagyományt követ alul elhelyezkedő szélhasító nyílásával, díszítésével. A faragott geometrikus mintákat koromfestékkel emeltem ki, majd az egész hangszertestet paraffinolajjal itattam át. Hossza mintegy 25 cm, az alaphangja pedig "e". Az alaphangsort nem igazán használjuk, mert a hangszeren ún. átfúvásos technikával játszunk - ezt némi kísérletezés után bárki könnyedén elsajátíthatja, de szívesen segítek is az első lépéseknél. A kis furulya hangkészlete alapvetően egy nóna (kilenc hang), alaphangsora pedig dúr jellegű. Az egykezes játék alaptrükkje pedig az úgynevezett "villafogás" - egy egyszerű, de ügyes kis fortély... Tradicionálisan kisebb dobbal kíséri önmagát a muzsikus... de a lényeg végül is az, hogy maga a síppal való zenélés csak egyik kezünket veszi igénybe, s ez szokatlan szabadságot nyújthat a muzsikálás során. Jó kísérletezést!