"A tó lehelete” című festmény a víz mélységeinek csendes mozgását és időtlenségét ragadja meg. A zöldes és kékes árnyalatok egymásba olvadása a tó állandó, mégis láthatatlan lélegzetét idézi – azt a finom ritmust, ahogy az élet a felszín alatt is áramlik. A texturált formák mintha elmosódott kagylólenyomatok és vízi nyomok lennének, melyek a természet lassú, türelmes emlékezetét hordozzák. A festmény egyszerre békés és titokzatos: a csendben is érezni a víz lüktetését, a tó szívverését.