Egy aranyműves műhelytitkai avagy Éljen a flex!
2014. március 10. - Szerző:
fehercsaba
Többször kerestek már meg fiatal ötvös-jelöltek: adjak nekik segítséget, hogyan is kezdjék a szakmát? Olyasmire számítanak, hogy ez az iskola, meg az a szakkönyv… Én viszont azt szoktam válaszolni, ha ötvös akarsz lenni, vegyél egy jó flexet.
Tovább a bejegyzéshez
Egy aranyműves műhelytitkai VII.
2013. november 14. - Szerző:
fehercsaba
Az első pendrájvot tulajdonképpen „poénból” tettem fel a Meskára, nem is sejtettem, hogy mekkora lavinát indítok el ezzel. A látogatóim jobbnál jobb ötletekkel bombáztak, hogy milyet is kéne még készíteni. Egy sorozat keretében bemutatom, hogyan ölt testet alkatrészek kusza halmazából a vevőim elképzelése. Egyúttal legyen ez biztatás is: elő az ötletekkel, ne kíméljétek a Meska alkotóit! A Túlélő pendrive élete és munkássága:
Tovább a bejegyzéshez
Ha az ötvös lánya unatkozik...
2013. november 07. - Szerző:
lucakatica
Ha valaki ötvösműhelyben nő fel, kézenfekvő, hogy egy fárasztó iskolai nap után a pihenés nem lehet más, mint egy kis alkotómunka. Szól a zene, apát is eltávolítottuk a műhelyből (ne szóljon bele mindenbe), lássuk mire jutunk…
Tovább a bejegyzéshez
Egy aranyműves műhelytitkai / VI.: A beregi batikolt hímestojás készítése
2013. március 25. - Szerző:
fehercsaba
Legutóbbi bejegyzésemben az aranyozott hímesekről írtam. A két eljárás egy tőről fakad: a vonal vastagsága, a formavilág, a hagymalében főtt hímes mennyei íze mindkét esetben megegyezik! Mikor ezen mintákat gyűjtöttem virágzott a szilva és a fa alatt, a gémeskút melletti asztalkán mutatta a néni, hogyan kell csinálni. Csodás élmény volt!
Tovább a bejegyzéshez
Műhelytitkok: így készül egy féldrágaköves ezüstlánc
2012. december 28. - Szerző:
Meska
Nemes anyagok frigyéből csodálatos ékszerek jönnek létre: megmunkálásuk eszköz- és időigényes, de kiválóan mutatkozik meg bennük a mesterségbeli tudás. Tartsatok Ninával egy féldrágakövekkel ékített egyedi ezüstlánc elkészítésében, lépésről-lépésre! Aki rendelkezik a megfelelő szerszámokkal és ismeretekkel, akár ki is próbálhat néhány új fogást Nina ötvösműhelyéből.
Tovább a bejegyzéshez
Ezüst álmok - kulisszatitkok a műhelyből
2012. április 23. - Szerző:
Meska
Nemes fémekhez apró szerszámok, éles szem, kitartás és nagy fantázia dukálnak - no és persze a tűz ereje. Égszerész nevű ezüstműves alkotónk a műhelyébe invitál, és bemutatja azokat a mesterségbeli alapokat, ahonnan a képzelőerő és a kreativitás elrugaszkodhat és szárnyalni kezdhet az ezüst álmok megvalósítása felé.
Tovább a bejegyzéshez
A lánckészítés kulisszatitkai
2012. február 22. - Szerző:
Szkat8
Egy szép nemesfém lánc időtlen és stílusos viselet. Amennyiben egyedi, úgynevezett fantázialáncról van szó, elkészítését gondos tervezés előzi meg, s a munka hatványozottan követeli meg a precizitást. Egy vörös- és sárgaarany karkötő születését követhetik figyelemmel az első láncszemek összeállításától a vibrálóan színes végeredményig.
Tovább a bejegyzéshez
Egy aranyműves műhelytitkai / 3.
2012. február 15. - Szerző:
fehercsaba
Lassan itt az esküvői szezon, ideje elgondolkodni, hogy milyen nászajándékkal lepjük meg barátainkat. Kis kézügyességgel magunk is fabrikálhatunk valamit az ifjú párnak. A szükséges szerszámok ott lapulnak a legtöbb sufniban, és az alapanyagokat is megtalálhatjuk a ház körül: réz ereszcsatorna maradék, színes üvegcserepek porrá törve, esetleg egy szakadt aranylánc. Nos, mihez kezdjünk ezzel a sok kacattal?
Tovább a bejegyzéshez
Műhelytitkok: ezüst miniatúra viaszveszejtéssel
2012. február 02. - Szerző:
Szkat8
A viaszveszejtéses vagy viaszvesztéses öntés évszázadokkal ezelőtt alakult ki: elsősorban az ötvösség és a szobrászat területén alkalmazzák előszeretettel. A viaszból kézzel mintázott egyedi tárgy hűen adja vissza alkotója keze munkáját. Olyannyira, hogy gyakran még az ujjlenyomata is felfedezhető az öntvényen! Az így létrehozott tárgyakon nem jelennek meg a legtöbb öntészeti eljárásra jellemző osztófelületek melletti kitüremkedések.
Tovább a bejegyzéshez
Régi tüzek fényénél
2011. december 04. - Szerző:
Tuzvarazs
Egyik barátunk a minap ezeket mondta: „Nagyon szeretek hozzátok jönni. Belépek a kapun, ami mindig nyitva van (már becsukni sem lehet, de ez így jó), leereszkedek a műhelybe: visszaereszkedem az időben, vagy inkább az időtlenségben, s ott találom magam, ahol szívesen élek.”
Tovább a bejegyzéshez